Hungary and the second Anglo-Boer war

A 19. század utolsó éveiben a világ nagyhatalmai versenyt futottak egymással, hogy megszerezzék a földgolyó utolsó „szabad”, addig még egyikük által sem gyarmatosított területeit, s közben már készülődtek arra a nagy háborúra is, amelynek végén a győztesek megszerezhetik maguknak a legyőzött ellenfeleik által addig meghódított területeket. Eközben Magyarországon – amely a kiegyezést követően az Osztrák–Magyar Monarchia részévé vált – az 1867 utáni évtizedekben rendkívül látványos gazdasági fejlődés ment végbe, ami még a századfordulón is javában tartott. A gazdasági sikerek mellett ugyanakkor az 1890-es évektől kezdve egyre inkább érezhetővé vált, illetve fokozódott a belső politikai feszültség, amelyben számos tényező játszott szerepet. Ilyen tényező volt az agrárius-merkantil ellentét, az Ausztria és Magyarország közötti vám- és kereskedelmi szövetség időszakos megújítása, a közös hadsereg, illetve a hadsereg vezényleti nyelvének kérdése, valamint az erősödő nemzetiségi törekvések is. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az erősödő nemzetközi és magyarországi politikai feszültség légkörében hatalmas visszhangot keltett a második angol–búr háború kitörése, és a háborút annak lezárásáig élénk figyelemmel kísérte a magyar sajtó, a politika és a közvélemény is. Noha kétségkívül az I. világháborút megelőző időszak egyik meghatározó történelmi eseményéről van szó, a második angol–búr háború témája csak elvétve bukkan fel a hazai történelmi szak- és ismeretterjesztő irodalomban. Disszertációm megírásával – melynek témájául a második angol–búr háború és Magyarország viszonyát választottam – ezt a hiányt (is) szerettem volna pótolni. Az általam vizsgált terület három főbb elemből áll. Az első fontos elem a búr háború és a magyar politikai élet viszonya, kapcsolata. A nagyobb napilapokban a háború iránt megnyilvánuló intenzív érdeklődéshez képest a hivatalos magyar politikai élet főbb színtereiig (parlament, közösügyi országos bizottságok, közös minisztertanács) a búr háború kérdése a vizsgált időszakban csak ritkán jutott el. Ugyancsak a politikai vonatkozásokkal összefüggésben vizsgálom a Monarchia bizonyos külképviseletei által a bécsi külügyminisztériumba küldött jelentéseket, különös tekintettel a fokvárosi főkonzul és a londoni nagykövet jelentéseire. A második, és a három közül a leghangsúlyosabb, ezáltal disszertációm gerincét képező rész a búr háború megjelenése, tükröződése a magyar sajtóban (szűkebb értelemben véve a jelentősebb fővárosi és országos napi- és hetilapokban). A vizsgált országos és fővárosi lapokban megjelent cikkek rendkívül nagy számára való tekintettel a sajtóanyag bemutatásánál tematikus elrendezést alkalmaztam. A disszertáció harmadik részében egy viszonylag kevéssé ismert témával, a búr háborúban részt vevő magyar (illetve magyar származású) önkéntesekkel, katonákkal foglalkozom. Eddig sem volt ismeretlen az a tény, hogy a második angol–búr háborúban több magyar önkéntes is harcolt a búrok oldalán. A fellelhető írásokban – ideértve a szakirodalom mellett az ismeretterjesztő cikkeket, illetve különböző internetes fórumokat is – leggyakrabban mintegy tucatnyi önkéntest említenek, holott ténylegesen ennél jóval nagyobb volt a Dél-Afrikában (a búrok, illetve az angolok oldalán) harcoló magyarok száma. In the last years of the nineteenth century the world’s most powerful nations were racing for the last “free” territories on the globe, which had not been colonised by any of them. Meanwhile, they were preparing for the Great War the winners of which could get the territories previously conquered by the losers. With the Compromise of 1867 Hungary became part of the Austro–Hungarian Monarchy, after which great economic developments started, and these changes were still present at the turn of the century. In spite of the economic growth, the political tension in Hungary got more serious from the 1890s. This was caused by a lot of different factors, for example, the agrarian-mercantile conflict, the renewal of the custom- and trading treaty between Austria and Hungary, the joint army and its commanding language, as well as the increasing national eagerness. No wonder that in the atmosphere of growing tensions in the international as well as in the Hungarian politics, the outbreak of the Second Anglo–Boer War got a great echo and was followed and watched by the Hungarian press, the politicians and the public, too, until its end. Even though the Second Anglo–Boer War is one of the most important historic events before the First World War, it rarely appears in the Hungarian specialist and informational literature. With my thesis, the topic of which is the connection between the Second Anglo–Boer War and Hungary, I wanted to compensate this shortage. The area I studied consists of three aspects. The first important aspect is the relationship between the Boer war and the Hungarian political life. Compared to the intensive interest for the war by the major daily papers, politicians rarely dealt with the topic on higher levels (National Assembly, Austro–Hungarian Committee, Cabinet Council). I studied the reports sent from certain missions of the Monarchy (focusing on those of the consul general in Cape Town and the ambassador in London) to the Ministry of Foreign Affairs in Vienna. In the second and most important part of the three I dealt with how the Hungarian press presented the Second Anglo–Boer War. Because of the huge amount of the articles in capital and nationwide papers I used a thematic classification. In the third part of the thesis I dealt with a little-known topic, the Hungarian volunteers and soldiers (or those of Hungarian origin) in the war. It is already known that Hungarian volunteers fought on the side of the Boers in the Second Anglo–Boer War. The available sources, including specialist literature, informational articles and websites, usually mention about a dozen of volunteers, however, there were much more Hungarians fighting in South-Africa, either on the side of the Boers or in the English army.N

Who Are “We, the People”? Biases and Preferences in the Hungarian Fundamental Law

The essay provides a critical overview of the biases and preferences within the phrasing of the Hungarian Fundamental Law. It is a short, primarily textual analysis, which unfolds possible interpretations and normative definitions for how the constitution envisages (ideal) members of the political community

Ki és mi a magyar? Az Alaptörvény preferenciái kritikai perspektívából

Az írás az Alaptörvény preferenciáiról szól. Rövid, elsősorban textuális elemzésre épített vizsgálat arról, hogy a szöveg jelentéstartalmába milyen értelmezési lehetőségek vannak belekódolva arról, hogy az alkotmány kiket tart a politikai közösség (ideális) tagjainak

Kontrollelmélet újratöltve?

A kollíziós magánjog egyik alaptétele így szól: „A jogi személyek jogalanyiságának egyik fontos jellegzetessége, hogy az elkülönül tulajdonosainak, tagjainak jogalanyiságától. … A jogi személy, így pl. a gazdasági társaság önálló jogalany … a jogi személy mögött álló természetes személyek állampolgárságának nincs relevanciája a jogi személy honosságának kollíziós megítélése szempontjából. A nemzetközi kollíziós magánjog elméletében, valamint a gyakorlatban ennek ellenére időről időre mégis előtérbe kerültek olyan nézetek és érvényesültek olyan törekvések, melyek a jogi személyeket a mögöttük álló természetes személyek, tulajdonosaik honossága szerint kívánták megítélni. Ez különösen háborús helyzetben került előtérbe.” Ez az írás a kontroll-elmélet a terrorizmus elleni háború, a terroristaszervezetek támogatásával összefüggésben alkalmazott pénzügyi, valamint ahhoz kapcsolódó egyéb szankciók során történő sajátos feléledését vizsgálja. A felvetett kérdéseket elsősorban amerikai példák szemléltetik, de megjegyzendő, hogy miként a szabályozás, úgy az alkotmányos problematika is szinte mindenütt hasonló. A terrorellenes intézkedések során ugyanis azt láthatjuk, hogy egyes esetekben jogi személyek a terrorizmust valamilyen formában támogató tevékenysége kapcsán a tényleges tulajdonos (többnyire arab vagy muzulmán) magánszemélyek, illetve közhasznú szervezetek adományozói válhatnak pénzügyi, idegenrendészeti és adott esetben büntetőjogi szankciók alanyaivá. Az utóbbi eljárások tekintetében alkalmazott felróhatósági standardok, illetve az eljárás alá vont szervezetek és személyek vonatkozásában (a kritikusok szerint) megállapítható a muzulmánokat és arabokat sújtó etnikai diszkrimináció

Zsidónak (nem) lenni: az identitás megválasztásához fűződő jog

Az írás a közép-európai zsidó identitás problematikáját használva referenciapontul, azt a kérdést járja körül, hogy létezik-e az etnikai identitás szabad megválasztásának joga nemzeti vagy nemzetközi jogi instrumentumokban